|
Az élő szervezetek biokémiai folyamataiban a könnyebb tömegszámú izotópok reakciói előnyt élveznek, így a nehezebb izotóphoz viszonyított arányuk a végtermékben eltér a kiindulási anyagéhoz képest. Ez a frakcionáció jelensége, amely jól alkalmazható többek között a táplálkozás pontosabb megértésében is. A szénizotópok vizsgálatából (δ13C) általában az elfogyasztott növények fotoszintetikus szénmegkötési módjára, esetleges vízi eredetű táplálékra lehet következtetni. A nitrogén stabilizotóp-arány (δ15N) pedig az élőlény táplálékláncban betöltött szintjéről, illetve szintén a vízi eredetű táplálék hatásáról tanúskodik. Az előadás során ezekre a paleotáplálkozást is érintő részletekre szeretnék rávilágítani és példákon keresztül bemutatni az alkalmazási lehetőségek sokszínűségét.
Az előadás előtt 30 perccel tálalva a tea és a keksz.
English