A komplex környezet-, és környezettörténeti kutatások egyik nehézségét az jelenti, hogy számos tudományterületre kell támaszkodniuk ahhoz, hogy helytálló eredményeket kapjunk és megbízható következtetéseket vonjunk le. Az élővilágot vizsgáló, strukturális leíró kutatások a természettudományok bizonyos területein már klasszikusnak számítanak, ezeket csak alkalmazással vagy újabb molekuláris mechanizmusok feltárásával összefüggésben közlik le a magasabb rangú tudományos folyóiratok. Azonban ez a jelenség nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség ilyen jellegű alapvető tudásra. Szükségtelen hangsúlyozni a növényi fiziológia folyamatok és az ezeknek teret adó struktúrák fontosságát a kémiai elemek körforgásában, minthogy a növényi fotoszintézis a földi élet egyik alapja. Ahhoz, hogy a növényi maradványok, makro- és mikrofosszíliák nyújtotta információkat feltárjuk és helyesen értékeljük, megbízható növényanatómiai ismeretekkel kell rendelkeznünk.
Jelen közlemény egy, többek között a szilícium növényi forgalmát és a fitolitok (kovatestek) képződését bemutató review kritikai észrevételein alapul, listázva a leírás hibáit és részletezve a valós anatómiai felépítést. A téma tévedésekkel és hiányosságokkal történő bemutatása megengedhetetlen, különösen review típusú közleményben, amely a pályakezdő kutatók elsődleges, összegző jellegű informálódási forrásainak tekinthetők.
E helyen nem részletezzük a közlemény hibáit és hiányosságait, inkább a helyes ismereteket hangsúlyozzuk. Számos növény vesz fel kovasavat a gyökerein keresztül, és a szilíciumot hidratált SiO2 formájában sejtfalaiban, a sejtek között, vagy az egész sejtet kitöltő módon raktározza. A monokovasav felvétele történhet energiát nem igénylő, passzív módon, apoplazmatikus úton, a sejtfalakban és a sejtek között haladva, illetve aktív, energiát igénylő módon, amelyet általában ioncsatornák segítenek a sejtmembránban. Ezideáig az Lsi1, Lsi2 és Lsi6 nevű ioncsatornák felelősek bizonyítottan a Si transzportért. A párologtatás szívóhatása következtében a vízzel polimerizálódott SiO2 kondenzálódik az akkumuláció helyén. Az így lerakódott kova őrzi a sejt méretét, alakját; ezt hívjuk kovasejtnek, vagy fitolitnak. Az elpusztult növényi szervezetek szétesése során a fitolitok a talajba, üledékbe kerülnek, és ott, lévén maradandóak és bizonyos korlátok között jellemzőek a növénycsoportokra, sokáig őrzik azon környezet vegetációs lenyomatát, amelyben az adott talaj- vagy üledékréteg képződött. Emiatt a fitolitok a paleoökológiában és a régészetben használatos környezeti indikátorok.
A fitolitelemzés nem csupán a fitolit morfotipizálás adta információk feltárására irányul, de a fitolitokban rejlő egyéb mérhető jellemzők (elemösszetétel, izotóparányok) környezettörténeti indikátorként való alkalmazhatóságának vizsgálatát is célozzák. Biztos növényanatómiai ismeretekkel egy kovásodott, szövetekből kiszabadult sejt egykori anatómia helye felismerhető, sok esetben növénycsaládra, vagy mérésekkel (referencia adatokkal alaposan támogatva) akár fajra is azonosítható. A kritizált cikk által hibásan ismertetett szöveti felépítés alapján sem mikrofosszília alapú, sem makrofosszília alapú vegetáció rekonstrukció nem lenne lehetséges.
Az ábrán egy pázsitfű mellékhajtás (karcsú perje - Poa angustifolia L.) felszíni levélepidermiszének visszaszórt elektron technikával készült pásztázó elektronmikroszkópos képe látható. A fitolitok világosak. Számos kovásodott rövidsejt látható, melyeknek Si akkumulációja genetikailag fixált. A hosszú sejtek kovásodása akkor következik be, ha a talajban bőségesen áll rendelkezésre felvehető monokovasav. A serteszőrök Si akkumulációja a csúcs felé növekszik. (Részletesebb leírás mikrofotókkal a cikkben.)
English
