Magyar hidegfúzió /Helyreigazítás és válasz az ÉS cikkére

Média Élet és Irodalom
Időpont 2018.07.19
Kapcsolódó URL
Egyéb információ

Az ÉS (Élet és Irodalom) 2018. július 6-i számában megjelent 'Magyar hidegfúzió' című írás több állítása pontatlan, szükségesnek tartjuk azok helyreigazítását.

 

1989 már meglehetősen régen volt. A történeti hűség kedvéért rögzítsük, hogy Fleischmann és Pons hidegfúzió észlelésére vonatkozó bejelentése után mindenki, aki tudott nehézvizet és palládiumot szerezni, megpróbálta a hidegfúziós kísérletet reprodukálni. A kezdeti lelkesedés ellenére szinte senkinek nem sikerült kimutatni egyetlen hidegfúzióra utaló jelet sem. A tudomány pár hónap leforgása alatt elvetette az ötletet. A nagyszámú negatív eredmény ellenére Utah állam létrehozta a Nemzeti Hidegfúziós Intézetet, melyhez 10 ország 92 olyan kutatócsoportja csatlakozott, akik látni véltek valamilyen hidegfúzióra utaló jelet. A támogatást felélve '91-ben zárták be az intézetet. Fleischmann és Pons csak akkor hagyta el csendben Amerikát, hogy Európában egy ipari kutatóintézetben folytassa hidegfúziós kutatásait 1998-ig.
A bejelentés után a magyar kutatóintézetek, így az ATOMKI kutatói is megpróbálták a hidegfúziós kísérletet reprodukálni. Ahogy a többségnek, nekik sem sikerült. Csak az akkori Kossuth Lajos Tudományegyetem Kísérleti Fizikai Tanszékén tettek olyan észlelést, amelyet a hidegfúzió igazolásaként értelmeztek. Az ATOMKI-ban történt próbálkozásokban Pálinkás József, az ATOMKI 1991 és 1996 közötti igazgatója – az írás sugalmazása ellenére – nem vett, nem vehetett részt, már csak azért sem, mert akkor Stockholmban volt vendégkutató.

 

Dr. Dombrádi Zsolt
az MTA Atomki igazgatója